~...s ahogyan azt megmondták nékem egyszer..
szerelem első látásra nincs...~
-Úristen Amber jólvagy?-pofozgatta kifehéredett arcomat Jilly.Majd hirtelen összemosódott előttem minden és éreztem ahogy ráesek teljes súlyommal a motorháztetőre onnan pedig két kéz tart.Még azt is hallottam ahogy a fiatal sofőrt is szidják.De arra már nem volt erőm felkelni.
~pár órával később~
-Amberjill.Amber..-szólongatott valaki.Olyan fáradtnak éreztem magam.
-Haggyál anyu álmos vagyok.-szólongattam anyut.
-Amberjill?!Jilly vagyok.-mondta.De én nem feleltem.Megpróbáltam megfordulni de nem jött össze.Kinyitottam a szemem.Nayg fehér szoba tele gépekkel és mindenféle fehér ruhás hapsival.Valami fura szag csapta meg az orromat is.
-Fúj de büdös van.És különben is hol vagyok?-hisztiztem.
-A kórházban.Elég érdekes,dolog nem?Ahhoz képest,hogy könyvet venni mentél.De kérdezd csak a fiatalemebert-mondta és rámutatott egy 17 év körüli srácra.Kint ült a váróba.Jilly felé mutatott.Majd ő bejött és mindenki kiment.Ketten voltunk.Leült.
-Ne haragudj,én csak..fáradt és ideges voltam.Áh akkora egy barom vagyok.-csapkodta a combját.
-Nem dehogy...nem vagy az.De mért kértél bocsánatot?Mit tettél?-kérdeztem.
-Ide juttattalak...-mondta és rám mutatott.
-Nem dehogy.Ide a mentőautó hozott be..-nevettem.Ő is mosolyra húzta a száját de utána visszakomorodott.
-Szeretném jóvá tenni.De most rettenetesen zsúfolt programom van.Esetleg megkaphatom a telefonszámod?-mondta.
-Ö..nemkell...de ha annyira akarod akkor ott a táskám.Hozd csak ide.-mondtam és a táskám fele mutattam.Felállt és odanyújtotta nekem.Az ölembe vettem és kikaptam onnan egy névjegykártyát..Odanyújtottam neki.Jó alaposan végigmérte.Halkan felolvasta a nevemet majd zsebre vágta.Hirtelen benyitott valaki.Mindketten hátra néztünk.Egy magas néger férfi napszemüvegben állt az ajtóban és..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése